Bye bye Meska

A mai napon nem túl fájó szívvel bezártam a boltom a  Meskán. Nem kell énnekem az Ávós időket idéző feljelentgetés (szintén az Ávós időkre jellemzően minden alap nélkül), a koncepciós perekre sem vagyok vevő, egy bosszúsággal kevesebb.
Kedves Meskás Adminok, gratulálok az inkorrekt magatartásotokhoz!

Bújtatós sál...

... is készült :-)

Liszt 200

Gondolom, mindenki tudja, hogy 200 éve született Liszt Ferenc, így egymást érik a különböző koncertek-vetélkedők-megemlékezések a zeneszerző kapcsán.

Vajon mi lehet ebben a táskában?
A mai napon rendezik meg itt Dunakeszin, a Farkas Ferenc Művészeti Iskolában a helyi Liszt-vetélkedőt. A város 6 általános iskolájából 5-5 fős csapatok mérik össze a tudásukat Liszt Ferenc életrajzából, munkásságából. És amiért ez a bejegyzés született: én kaptam a megtisztelő feladatot, hogy az első 3 helyezett nyereményeit készítsem el. Már nagyon szerettem volna megmutatni Nektek, hiszen jó 2 hete elkészült, de csak ma lebbenthettem fel a fátylat róla. Azt, hogy melyik az első-második-harmadik nyeremény, én magam sem tudom, rájuk bíztam.

pénztárcák

tolltartók

vászonszatyrok (A/4-es füzet bőven belefér)

Sajnos az én buta kisfiam nem volt hajlandó indulni a versenyen, de sebaj!

És ha már a Zeneiskolánál tartok, egy kis programajánló holnapra:

A képre kattintva bejön a műsor is!

Ha van kedve valakinek, szívesen látjuk, támogatójegyek természetesen a helyszínen is kaphatóak. A szünetben süti-büfé, a zeneakrban az én kis-nagyfiam:-)

A bűnöző életmód, és az ő büntetése

A bűnöző egyed én volnék... tegnap délután a XVII. kerületben volt órám, mint minden hétfőn, és ugye ott van az ANDEVI, amiről tudjuk, hogy egy veszedelmes hely...
Hát nekem nagyon kellett kitűző-alap, szóval ha már a kerületben vagyok, akkor elsuhanok oda. El is suhantam, azzal az acélos elhatározással, hogy dehogy hagyom magam elcsábítani másra... aha...
szóval a kitűző-alapok mellett háromféle összerakható charmmal jöttem haza. Hóemberes, békás és teáskannás. Asszem a képen nincs békás, hát kénytelenek lesztek elhinni, hogy olyan is van. Egyszerűen beleszerettem, na! És ha már van itthon 10 tibeti ezüst könyvjelző-alapom, no meg egy raklapnyi fülbevaló-alapom, hát akkor egyenesen következik, hogy ez lett belőle:

Ennyit a bűnről.

És a büntetés... az már keményebb dolog. Szóval, hazafelé az Andeviből kanyarodok a Barossról a Szabadság útra (helyiek tudják), és a kanyarban, ahogy sebességet váltok - pontosabban váltanék, eltörik a kuplungom. Illetve azt hittem, eltört. Merthogy megszűnt lenni. Szóval kotyog, lötyög, csak a funkcióját nem tölti be. Vagyis, én innen egy tapodtat sem!!!

Én már nem is lettem mérges. Komolyan, mindig velem történik meg az ilyesmi... mint amikor a Cora parkolóban, telepakolva mirelittel, két holtfáradt gyerekkel, eltört a féltengelyem... na de mindegy, most nem erről van szó. hanem a kuplungról. Ami végül is úgy néz ki, nem tört el, "csak" a bowden szakadt el. mondjuk mindegy, mert sem így, sem úgy nem tudok menni az autóval sehová. Szóval, Cilike kiszáll a  kanyarban, a sok marha mind az öklét rázza, mutogat, dudál... Komolyan, nem értem, azt hiszik, hobbiból szállok ki a kanyar kellős közepén??? Cilike áll, néz körbe, mert az ugye egyértelmű, hogy egyedül meg sem tudja mozdítani az autót. Márpedig csak le kéne tolni, mert valamelyik állat belemegy... de persze egyik hülyének sem jutott eszébe. Na, ott jön egy fiatal srác, lehengerlő stílusban (értsd: ellentmondást nem tűrően) leintettem, hogy toljon, ő tolt (miután szólt, hogy ugyan engedjem már ki a kéziféket...).

És akkor felhívtam a férjem. Ő szeret ilyenkor dönteni, én meg hagyom neki. Hadd érezze hasznosnak magát. Küldje rám az ÁVÓT, a  Vöröskeresztet, vagy akár az Autóklubot, mit bánom én, csak valami legyen. Végül azt mondta, hogy jön, elhúz a szervizbe (mondom, én a XVII-ben, a szerviz meg a XIX-ben...)
Ez volt este fél 6 körül. Ültem... vártam... fáztam... néha beindítottam a motort, hogy fűtsön... vártam... és azon dühöngtem, hogy naná, hogy persze ilyenkor nincs nálam se könyv, se horgolás, se kötés... A férjem a Belvárosból jött, az esti csúcsforgalomban, a Pesti úton... hát volt vagy fél8, mire kiért... És akkor kiderült, hogy el van szakadva a vontatókötél. Úgyhogy még egyszer elment, venni egy újat. Újabb félóra múlva visszajött, akkor már tök sötét volt, nagy nehezen elindultunk...

Én imádok vezetni, de ez egy rémálom volt... Tök sötét, életemben először vontattak, a 40 km/h olyan gyorsnak tűnt, hoigy kétségbeesve telefonáltam rá, hogy elég lesz a 20 is... olyan közel mentem mögötte, ahogy soha normál körülmények között, mindig attól féltem, hogy belemegyek... Volt vagy 40-45 perc, mire átértünk, a lábam addigra görcsbe állt, a nyakam és a hátam megmerevedett... RÉMÁLOM!!! De odaértünk, letettük a kocsit, és hazajöttünk. Délután 6 helyett fél10-re értem haza. Úgy elfáradtam, mint ahogy nagyon ritkán...

De érdemes volt bűnözni, ugye? De vigyázzatok, mert Ti is mindannyian bűnözők vagytok!

Sál(helyett)kendő

Ezt "csak úgy" kötöttem, de remélem, előbb-utóbb majd csak lecsap rá valaki... Elvileg gyerekméretnek szántam, de mint látható, rajtam is megmarad:-) Sajnos nem tudtam jól fotózni, középen az ott csavart (ill. fonott) minta

Új családtagok

A Szalay Kiadótól rendeltem, darabja 500(!!!) forint volt. Nyamm, lesz min csemegézni:-))) Köszönet Györgyinek a tippért!

ITT A TÉL!

Fáznak a kezek!
...ja, hogy kilóg a vége? Húzd be! (de azért jó, nem?) Naná, hogy a 40 fokos nyárban készült, de holnap elköltözik, új gazdájához:-)

Bújtatós sál Nórinak

Nóri 4 éves, sapija már van, most kap egy hozzáillő sálat is. Anyukájával nagyon trendik lesznek, ugyanolyan sál, sapka, kesztyű...

majd ha kapok képet, mutatom. Sajna mindent elfelejtettem fotózni, mielőtt nagy boldogan átadtam volna... 

(a modell Zsombi fiam)