Érzések...

...a tegnapi nappal és az utóhatásaival kapcsolatban...

Szóval sokan ismertek, és sokan (még) nem, alapban egy nagyszájú, belevaló csaj vagyok, de ilyen szituációban, ahol egyrészt viszonylag kevés ismerős embert találok, másrészt ezek között sok olyan van, aki előtt hasraesek, annyira tisztelem-elismerem a munkáit, a kreativitását, a precizitását, az igényességét, stb.stb. Szóval, egy ilyen szituációban kiteszem ugyan a munkáimat, és persze tudom én, hogy szépek-szépek, és bizonyos mértékig büszke is vagyok rájuk, de azért kicsit bennem van a szorongás, hogy jaj, vajon megüti-e a mércét, és vajon el(be-)fogadnak-e engem ezek a nagyágyúk. Hiszen sokan tanulták, ebből élnek, ezerszer több időt fordítanak rá, tehát nyilvánvaló, hogy sokkal többet tudnak, sokkal többre képesek, nekem a fő munkám és életem szerelme mégiscsak a zenebölcsi, de akkor is...
És akkor hazamegyek, és tele vagyok jó érzésekkel, hogy milyen jó volt, és feltöltődtem. És ma, amikor leülök olvasgatni, azt látom, hogy (direkt nem írok neveket) az egyik résztvevő az ÁLOMKÓC textilképemet emeli ki, a másik az órarendemet, és nem győzök magamhoz térni, hogy hű, de jó...

Jaj, asszem összevissza írtam, de remélem, a lényeg lejött...