A hétvégék és a vásárok...

...azt hiszem, idén nyáron nem szeretik egymást. Legalábbis, ami engem illet. Vagy fúj a szél és esik az eső, no meg vihar van - vagy ezer fok van, füllesztő hőség. Bármelyik eset áll fenn, egy biztos: néző(vásárló???) közönség alig-alig. :-(((
Így aztán most voltam is vásárban, meg nem is, eltöltöttünk Üllőn két napot Zsombi fiammal, a Magyar Módi  Sokadalomban. Annyi bevételem volt, ami fedezte az ottlétünket, úgyhogy pozitív hozzáállással úgy veszem, hogy nullszaldósan eltöltöttünk egy hétvégét kettesben. Kellett már...

Szabad ég alatt aludtunk (na jó, pavilon alatt), végig mezítláb jártunk, baromi melegünk volt, de leöntöttük magunkat locsolókannából, nomád módon jártunk Wc-re (100 forintot kértek a Toi-Toiért is!!!!!!! akkor inkább a bokor...), és a nap (este) fénypontjaként a szalmasátor védelmében hideg vízzel cicamosdottunk... ez neki nagy élmény volt (nekem is, de már jó itthon :-)

DE!!!

A vásár kellemes és szívmelengető pillanatai közül kiemelném azt a két vagy három nézelődőt vásárlót, aki miután megfogdosta a portékám, elolvasta a címkét rajta, meglepődve így szólt: Jé, te vagy a Huligánlány? Olvastalak... vagy Huligánlány? Hol is hallottam róla? Na azért ilyenkor boldog az ember lánya, még akkor is, ha üres marad a pénztárcája a vásári bevételtől...

És még egy adalék: azt hiszem, felállítottam a napvédelem elleni pavilonoldalfal-áthelyezési világrekordot! A nap során mind a négy oldalra felkerült valamikor az oldalfal, még szerencse, hogy sor szélen voltam, az asztalt is tudtam forgatni:-) vicces volt:-)

Most így visszaolvasva, egész jó kis hétvége volt, de kérem, nem lehetne most már egy vásárbarát hétvégi időjárást kieszközölni?????????????